Egészen megdöbbentő, de a héten már a huszadik évadját kezdte meg a South Park. Ennyi év után már nem csoda, ha sokan csak legyintenek rá, pedig a mostani évadnyitó is bebizonyította, hogy a South Park továbbra is vicces, sőt, a mai egyre haragosabb közéleti és politikai helyzetben az egyik legjózanabb hang, amire érdemes figyelni.

A 18. évadban valami olyat csinált a South Park, amit addig nem igazán: az eddigiektől eltérően az epizódok egymásra épültek, vagyis az első rész történései kihatással voltak a másodikra és így tovább. Ez folytatódott a 19. évad is, és a mostani új szezon nyitányában is kiderült, hogy Trey Parker és Matt Stone továbbra is ezzel a formulával próbálkozik. Nagyon helyesen.

A Simpson család a nagy sikerű mozifilmjét és az utóbbi jó pár évadot arra építette, hogy rájött, az elmúlt huszonvalahány év alatt annyi karakter bukkant fel a sorozatban, akikkel teljesen be lehet lakni Springfieldet. A South Park jóval később jött rá erre, cserébe sokkal merészebbet léptek. A 20 perces felnőtt animációs sorozatok (American Dad, Family Guy, Simpson család, de akár lehetne mondani a Rick és Mortyt is) hosszú évek óta arra épülnek, hogy leül a néző megnézni egy részt, és ugyanúgy tudja élvezni, mintha hetente követné az eseményeket. A South Park is ilyen volt sokáig, de ezzel a merész húzással most bebizonyították, hogy igenis lehet ebben a műfajban olyat csinálni, hogy egy egész évadon át legyenek átívelő történetszálak, ahogy ezt tették a valamivel újabb animációs sorozatok a Venture Brostól Archeren át BoJack Horsemanig. Igen ám, de ezek egy jó előre megírt forgatókönyv alapján készülnek, miközben a South Park már évek óta sajátos gyártási rendszerben működik:

1. hétfőn kitalálják a sztorit
2. kedden legyártják
3. szerdán adásba kerül Amerikában

Erre azért volt szükség, hogy a sorozat társadalomkritikus hangja és a valós történésekre való reflektálása mindig friss és aktuális maradhasson. Tehát amikor mondjuk Family Guy éppen az olimpiát figurázza ki ősszel, addig a South Park ezen a héten már Colin Kaepernick amerikai focistát vette alapul, akiről most azért szólnak a hírek napok óta, mert az NFL sztárjátékosaként fél térdre ereszkedik a himnusz alatt, ezzel tüntetve a feketéket ért rendőri túlkapások ellen.

Ez valahol bravúr, hogy most már harmadik éve nem csak mindenkinél gyorsabban reagálnak, de valahogyan egy koherens sztorit is alkotnak abból a rengeteg blődségből, ami kipattan a fejükből. Ez azért is gyönyörű, mert a készítők tudatosan vagy tudat alatt, de alkalmazkodnak ahhoz a trendhez, hogy ismét menő lett csavaros sztorikat bemutatni, amikor a nézők még órákat vitatkoznak a fórumokon arról, hogy most akkor ki a gyilkos, mi volt az a jel a falon, mi ez az egész.

Az elmúlt egy-két évben a South Park nagyon ráment a PC-kultúra kifigurázására, és ez most is folytatódni látszik. A lányokat internetes trollok bántják, mindenki Cartmanre gyanakszik, miközben javában zajlik az amerikai elnökválasztás kampánya. Utóbbival kapcsolatban egészen csodálatos visszautalásokat tesznek korábbi epizódokra, miközben továbbra is nagyon kemény kritikát fogalmaznak meg nem csak Trump és Clinton esetében, hanem úgy az egész jelenlegi politikai kommunikációval kapcsolatban.

Nihilista vagy, Stan, egy nihilista

- mondta Stan apja a fiának, miután számon kérte a szüleit, amiért négy évente mindig ekkora balhét csinálnak abból, hogy egy Gennyes Tus vagy egy Redvás Szendvics legyen Amerika elnöke. Ismerős ez a nihilistázós kommunikáció? Orbán Viktornak ez az új slágerdumája, amivel még a készítőket is sikerült megelőznie bullshit politikai kommunikációban.

Az amerikai választás és a nőkkel szembeni vállalhatatlan online viselkedés mellett beugrik egy másik elég aktuális téma: a nosztalgikus produkciók állandó rebootolása. Ez már évek óta téma, de megint a South Parknak sikerült a legjobban megfognia a lényeget azzal, hogy az emberek valami frisset és újat akarnak, de úgy, hogy közben visszahozza az alkotás a nosztalgikus emlékeket. Az epizód végére pedig egészen parádésan húznak egyenlőségjelet a hatalmas nosztalgiamánia és a melegellenes, xenofób konzervativizmus között. Mindezt úgy, hogy a rész végére még egy egészen meglepő cliffhanger is belefért, ami után simán még percekig lehet gondolkozni a miérteken.

Valahol egészen csodálatos, hogy 20 percbe ennyi minden belefér. Ezért annyira csodálatos a South Park még mindig, és pont ezért érdemes továbbra is nézni, mert nem hogy gyengébb lett, de konkrétan még tovább fejlődött. Nincs még egy sorozat, ami ilyen gyakran megújítja saját magát, miközben még mindig az egyik legpontosabb kórlapot írja össze a mai világunkról. A South Park ismét itt van, és kicsit megint jó röhögni azon a rengeteg borzalmon, amin máskor szomorkodni szoktunk.

Az új évad szeptember 22-én 22 órakor debütál szinkronosan a Comedy Centralon.